Azon ritka emberek közé tartozott, kiben tökéletesen ötvöződött a szerénység, a szeretet, a szorgalom, a tudás és a kedvesség. Alacsony termete ellenére volt nagy EMBER. A tehetsége és eredményei tették naggyá. Képtelen lett volna bárkire is valami elmarasztalót mondani. Véleményét képes volt mindig kellemes köntösbe formálni. Valamelyest tartózkodó, de mindig egyenes és őszinte volt. Az emberekhez szeretettel fordult, és így érthető, hogy őt is mindenki kedvelte, szerette. Főként a mai világban kevés ilyen ember lelhető fel. Ezért is fog pótolhatatlanul hiányozni a családjának, barátainak, sporttársainak!

7 évesen kezdett sízni és 11 évesen került a Honvéd SE siugró csapatába. Fiatalon megmutatkozott tehetsége. A személyiségében megjelenő tiszta, rendezett, „pedantéria” fellelhető volt a mozgás kultúrájában is. Elegancia jellemezte a mozgását és a síugrásban fontos légmunkáját. Mindenki számára élményt jelentett látni Tamást, ahogy ő utazott a levegőben.

Háromszor volt országos bajnoki ezüstérmes (1959,1961,1963) Kétszer volt tagja bajnokcsapatnak (1963, 1965).

A legjelentősebb sikere, hogy, olimpikon lett, azaz résztvevője lett az 1960-as Squaw Valey-ben rendezett téli olimpiai játékoknak. 19 évesen ifjúsági versenyzőként. Minden sportágban fontos az edző, a kísérő jelenléte, azonban a síugrásnál ez szinte nélkülözhetetlen. Boka sérüléssel lett 41., és amerikai, svéd, kanadai versenyzőket előzött meg. Az 1960. február 29-i Life Magazin címlapjára is felkerült. Az akkor világhírű filmszínész, Tony Curtis is felkereste, hogy együtt fotózzák a magyar síugróval.

Volt 6. helye egy nemzetközi három sánc versenyen. Sáncrekordot ugrott 75 méteres teljesítménnyel.

15 évig versenyzett, majd edzői tanfolyamot végzett, és 1968-ban (Grenoble téli olimpiai játékokon) edzőként segítette minden idők legjobb magyar síugróját – Gellér Lászlót –, a mai napig legjobb magyar eredményt jelentő 19. helyéhez.

Versenyzője így jellemezte őt: „15 évig voltunk napi szinten kapcsolatban. Barátságos, segítőkész, szeretet sugárzó, kifejezetten kedves ember volt. Eredményeire büszke volt, de sosem nagyképű. Konzervatív gondolkodású, erkölcsös embernek ismertem, szerettem Tamást.”

Tanult szakmája vasesztergályos. Később szerszámköszörűs, majd szerszámkészítő lett. Végül csoportvezető volt egy német híradástechnikai cégnél.

1968 májusában kötött házasságot Bálint Máriával, 53 évet tölthettek együtt. Házasságukból két gyermekük született; Tamás (1970) és Gábor (1972). Rajtuk kívül három unokájuknak is (Eszter, Blanka és Noémi) pótolhatatlanul hiányozni fog nagyapjuk.

Tamás érzelmi töltöttségére talán a legjellemzőbb, hogy 53 évi házasság után, felesége, Mária elvesztése, eltemettetését követően két napnál tovább elviselhetetlen volt számára a földi élet, és követte őt.

Tamás repülj tovább olyan szépen, elegánsan, miként azt mi megszoktuk tőled. 

Szerző: Pajor István