A Honvéd Zalka sportegyesület felkínálta Kocsik Eszternek tavasszal a lehetőséget, hogy a régi sportágai mellett - tájfutás, atlétika, sífutás - a biatlont is próbálja ki, mivel életkora már lehetőséget adott erre. A novemberi térdműtét és a Covid őszi, második hulláma nehezítette a felkészülésünket, edzésközpontunk Galyatető volt.

Miután az IBU eltörölte a juniorok kupáit, így nem tudtuk felmérni, hogy hol tart jelen pillanatban az ifjúsági nemzetközi mezőny.

Következett Obertilliachban az ifi biatlon világbajnokság, ahol iszonyatosan nagy hó, kiválóan előkészített pálya, remek elektronikus lőtér fogadta a mezőnyt. Már az edzésnap is bebizonyította, hogy jó döntés volt Esztert elindítani az ifjúsági vb-n. A cél a tapasztalatszerzés, de emellett a két junior lányunk Pónya Sára és Laczkó Vivien munkájába is betekinthetett, és láthatta a vele egykorú versenyzők lövészeti munkáját, sífutó technikáját, valamint a „tempót” is. Megtapasztalhatta, mit követel egy versenyzőtől a szövetségi kapitány, Szőcs Emőke. Meg kellett tanulni sok olyan „járulékos munkát, ami egy nemzetközi versenyzéssel jár/ Léctesztelés, fegyver jelölés, lőtéri és pályamunka, a táplálkozás minőségét, mennyiségét, ütemezését stb./.

A két versenyszám egyéni 10 km fegyverrel a háton, ill. a sprint szám 6 km fegyverrel a háton. Ezek közül Eszternek a sprint száma sikerült jobban: a 2 lőhibája is azt mutatja, hogy van tehetsége a biatlon sporthoz, hiszen ezt a sportágat fél év alatt nem lehet nemzetközi szintre emelni.

A jövő számára biatlon utánpótlás válogatottként a tapasztalatszerzéssel egy újabb lehetőség a versenyzésre a nemzetközi versenyeken EYOF, VB.-k EB.-k stb.

Eszter így értékelt: „Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam ilyen körülmények között külföldre utazni, és hogy betekintést nyerhettem egy világverseny hangulatába, menetébe. Nem voltak nagy elvárásaim, mivel a térdsérülésem óta nem igazán tudtam magas pulzussal edzeni. Sok idő és energia árán a lövészetet igyekeztünk minél jobban begyakorolni. A térdműtétem óta ezen a versenyen sífutottam először tempósan, fegyverrel a hátamon, és lőttem magas pulzussal. Ez mind új volt nekem, de igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. A sprintre már tanultam a hosszútávon elkövetett hibáimból. Minden koncentrációmat, és addig tanultakat összeszedve lőttem, aminek meg is lett az eredménye. A célba azzal az érzéssel érkeztem, hogy mindent kifutottam magamból, ezért teljesen elégedett voltam. Nagyon sokat tanultam pár nap alatt, a jó hangulat, gyönyörű idő és táj tette mindezt élvezetessé. Remélem, hogy hamarosan teljes erőbedobással edzhetek és a következő versenyekre jobb formában érkezhetek. Köszönöm az edzőmnek és a családomnak a támogatást!”

Szerző: Gál Ágota