Pónya Sára kajakosként szerzett először magyar bajnoki címet, majd sportágat váltott, és alpesi sízésben állhatott dobogóra 3 évvel ezelőtt. De szíve egy újabb sportághoz húzta, ahogy mondja, a kajakból hozott állóképességét párosítva a havas lejtők szeretetével a sífutás és a biatlon a megfelelő sportág a számára.

A Vasas biatlonosa a korábbi sportágaiból szerzett tapasztalatairól és a szezonban elért eredményeiről beszélt interjúnkban.

- Milyen célokkal vágtál neki az előző idénynek? 

Az elején az volt a célom hogy a junior IBU kupából feljussak a felnőtt versenysorozatba, amit már az első svájci versenyemen sikerült is teljesítenem. Arra pedig nem is mertem volna gondolni, hogy a felnőtt mezőnyből kvalifikálni tudom magam a minszki biatlon Európa- bajnokságra is. Ha a teljesítményemet nézem legjobban az idei junior világbajnokságon szerepeltem, ahol a sprinten 70. helyet értem el a 90 indulóból.

- Első éves juniorként versenyeztél a felnőttek között, és szépen helyt álltál. Milyen érzés volt?

Hihetetlen megtiszteltetés és nagy öröm volt ugyanazon a szálláson lakni, ugyanazon a pályán versenyezni a világ elitjével. Mindemellett a legtöbbet tőlük és az ellenük való versenyzésből tanulhattam.

- Miben javultál a korábbi évekhez képest?

Szerintem a legtöbbet a lövészetben fejlődtem, mivel az gyorsabban tanulható, mint a sítechnika. Természetesen a technikámon is dolgozunk folyamatosan, csak az egy jóval hosszabb folyamat.

- Panyik Dávid azt nyilatkozta rólad, hogy fel kell kötniük a nadrágjukat, mert nagyon hamar utoléred majd őket. Te ezt hogyan látod?

A fejlődés nagy részben azoktól függ, akik a sportolót tréningezik, és ha jó edzők kezei közé kerülsz már a kezdetektől, akkor jó pár évet megspórolhatsz magadnak. Velem pedig ez történt, folyamatosan jobbnál jobb edzők kezei közé kerültem, így viszonylag gyorsan elkezdtem felzárkózni. Szeretném megköszönni azoknak az edzőimnek a munkáját, akik eddigi, más sportágaimban elért sikereimet is köszönhetem. A biatlonban az átlagnál gyorsabb felzárkózásomat ez is segíti.

- Mik a terveid rövid és hosszútávon?

Elsősorban a folyamatos fejlődésemre fókuszálok, amivel minél előrébb tudok majd kerülni. Természetesen céljaim is vannak, mert anélkül nem lehetek elég motivált. Rövidtávú, egy éves tervem, hogy jövőre kijussak a világbajnokságra, a hosszútávú pedig az olimpiai részvétel

- Miben szeretnél fejlődni?

Egy szóval: mindenből! Amiből még sokat kell fejlődnöm az a sítechnikám, és a versenyeken való "jártasságot", értem ezalatt a versenytapasztalatot. A biatlon az egyik legnehezebb és legösszetettebb sport, ezért legtöbbet fejben szeretnék fejlődni, mivel csak azzal érhetem el a céljaimat. A versenyek alatt ezer dologra kell figyelni fejben minden pillanatban, a hidegre, a hóra, szélre, napsütésre, terepre, pulzusra, fegyverre, lőszerekre, beállításokra, büntetőkörökre, folyadékpótlásra, és még sorolhatnám, ha ezeket mind összeraktad, és el is hiszed, akkor jön az eredmény.

- Milyen volt az április végi terheléses felmérés?

 Őszintén szólva elég nehéznek bizonyult számomra, mivel a szezon utáni pihenő időszakot követően ez volt az első edzésünk a következő szezonra, úgyhogy nem voltam a vizsgálat előtt annyira jó formában, így nyilván nehezebb volt, de jól esett már egy kis terhelés.

- Van-e olyan kiegészítő sport, amivel nyáron tréningezed magad?

Igen, van, mivel régen versenyszerűen kajakoztam, ezért szeretnék majd nyáron többet lejárni vízre, már amennyire majd az edzőtáborok és az időm engedi.

- Kajakozásban mi volt a legjobb eredményed, és mit tudsz kamatoztatni a kajakos időszakodból?

A legjobb eredményem 2012-ben a magyar bajnoki cím megszerzése volt. A kajakos múltamban szerzett tapasztalatokat kamatoztatni tudom, különösen az jelent előnyt, hogy nagyon sok versenyen indultam, így beleszoktam a versenyhelyzetekben, és persze az is előny, hogy már kisgyerekként nagy kitartásra nevelt a mindennapos kemény edzés. Így nem megterhelő most sem, ha kemény edzésmunkát kell végeznem, mivel már kiskoromban is ez volt a természetes, a normális.

- Hogy kezdtél el biatlonozni?

A kajakozás után egy levezető sportágat kerestem, ami a sífutás volt, majd jött a sífutással a biatlon, és elkezdtem ezt versenyszerűen űzni.

- Volt más sportág is, amivel komolyabban foglalkoztál?

A lesiklást is kiskoromtól űztem, 4-5 évig voltam igazolt versenyző. Ma már az is csak hobbi szintű, sok éven keresztül diákolimpiai bajnok voltam óriás-műlesiklásban, és ott is szereztem magyar bajnoki címet. De kiderült, hogy sokkal jobban fekszik nekem a sífutás és a lövészet, mint a lesiklás, bár, azt is nagyon szerettem. Igazából az alpesi síelés nálunk családi sport, ugyanis édesapám alpesi síedző is. Igaz, nem ez a fő foglalkozása, de testvéreimmel gyerekkorunk óta edzettünk és versenyeztünk. A legemlékezetesebb versenyemen 2016- ban az alpesi országos bajnokság volt, amikor Miklós Edit után rajtolhattam óriás- műlesiklásban. Szép emlék maradt számomra, ahol 16 évesen szlalomban 3. helyen, alpesi összetettben a 2. helyen végeztem.  Mai napig szeretem, és "alpesizek" is, de akkor eldöntöttem, hogy a kajakból hozott állóképességemet és monotonitást tűrő kitartásomat párosítom a havas lejtők szeretetével. Ebből lett a sífutás és a biatlon, amit már nemzetközi szintre próbálok hozni.

- Mi a menetrend a következő időszakra?

Jelenleg már elkezdtük a felkészülést a téli szezonra, úgyhogy Szőcs Emőke, a válogatott edzőnk, az edzéstervet már össze is rakta nekünk. Így az alapján haladunk majd. Augusztusban már kezdünk egy nyári vb-vel, majd folytatjuk a felkészülést, és decemberben indul újra a téli szezon.