Magyar Sí Szövetség
Tudósok ,művészek a magyar sísportban

A havas táj szépsége és nyugalma, a téli időjárás eseménydús gyönyörűségei és zordsága számtalan festő-, foto- és film-művészt ihletett meg. Alkotásaikat mai világunkban nemcsak tárlatokon, kiállításokon nézheti meg az érdeklődő, hanem az internet is tárháza a gyönyörű téli tájképeknek.
Ám nem kevesen vannak azok, akik  tudományos vagy művészi hivatásuk mellett a sísport művelésében is szerepet vállaltak, sőt a hazai sí-versenysport népszerűsítésében is, akár mint versenyzők, akár mint szervezők, vezetők. A következőkben felsorolok néhány sporttársunkat, akik a tudomány vagy a művészetek magas szintű művelése mellett a sísport építését, népszerűsítését is fontosnak tartották, bizonyítva azt, hogy a szellemi foglalkozás és a sport nemcsak, hogy jól megfér egymás mellett, de igen jó hatással van egymásra.
Nem gondolom, hogy teljes lesz a felsorolásom, de bízom abban, hogy olvasóim segítenek  bővíteni a névsort, amit előre is megköszönök.
SZEPES (STRAUCH) BÉLA.
(Igló,1903.09.05—Budapest 1986.06.06)
A  hazai sísport egyik legnagyobb népszerűsítője. Újságíró és sport karikaturista. Sízésben és gerelyhajításban is sokszoros bajnok, nemzetközi hírű sportoló az 1920-30-es évek időszakában. A sísport minden ágát művelte – amint az akkori időben sokan mások is –. 1923-ban a trianoni határvesztések utáni lengyelországi nemzetközi síugró versenyen első helyezést ért el. Hatszor nyert összetett magyar bajnokságot azokban az években, amikor évente csupán egy bajnokot hirdettek,  a „sí-távfutásban” a lesiklásban és a síugrásban szerzett összetett eredményeik alapján. Szakkönyvet írt a sízésről, és síoktatói munkásságával is az úttörők közé tartozik. Részvevője az 1924 évi téli olimpiának, majd mint gerelyhajító az 1928 évi olimpián ezüstérmet szerez. Síbajnokokról készített rajzait, karikatúráit több sí évkönyv és más kiadványok őrzik. Rajzait, kisplasztikáit több hazai és külföldi kiállításon ezrek láthatták, életével, művészetével a sport, a sísport népszerűsítését szolgálta.
DR. SZENT-GYÖRGYI ALBERT.
( Budapest.1893.09.16--USA 1986.10.22)
1945-ben egyik kezdeményezője a Magyar Sí Szövetség újra szervezésének, 1945-től 1948-ig Díszelnöke a szövetségnek. A sísporttal való barátsága az 1930-as évekre tehető, főleg, amikor az 1938-40 évi határmódosítások után az Északkeleti Felvidék és Erdély magas hegyeinek egy része a sísport fejlesztését lehetővé tette. Szinte minden évben a Radnai havasokban töltött el több hetet, egyik szellemi vezére a Borsafüred környéki sí létesítmények építése gondolatának. Jó barátságot alakított ki az akkori magyar sízőkkel, versenyzőkkel, vezetőkkel. Ismertsége-- 1937-ben kapta meg a Nobel díjat – a hazai sísport népszerűsítésében is segített. Barátját és későbbi munkatársát Bay Zoltánt is  a sísport tájékára „csalogatta”, aki 10 éven át aktívan segítette a sportágat. A sport és testnevelés fontosságát rendszeresen hangoztatta szinte minden fórumon. Idézet Tőle: "A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket."
A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Tudományos tevékenysége igen szerte-ágazó. A Nobel díjat a C-vitamin feltalálásáért, és az ebben végzett kutatásaiért kapta meg. 1945-tól a hazai tudományos élet újjászervezője, majd  kényszerű külföldre távozása után  az USA-ban végzi sokrétű tudományos kutató munkáját. A világ számtalan országában, egyetemein ismerik és elismerik munkásságát. Élete végéig a külföldön élő magyar tudósokkal baráti kapcsolatot tart, tengerparti háza – ahol sírja van – baráti összejövetelek helye volt.
Dr. BAY ZOLTÁN.
( Gyulavári 1900.07.24—USA 1992.10.04.)
1938-1948-ig a Magyar Sí Szövetség elnökségének tagja, 1944-48-ig a szövetség társelnöke. Sajnos nem találtam írásos anyagot a sízéssel való kapcsolatáról, de biztosra veszem, hogy aki  a hazai sí történelem ebben a talán legmozgalmasabb 10 évében a szövetség vezetésében részvett, a síléccel is szívesen közlekedett akkor, amikor magasabb hegyeinket újra birtokba vehették a sízők. Barátjával, Szent-Györgyi Alberttel közösen élték át Borsafüred sí-központtá építésének örömteli éveit ugyanúgy, mint a háború befejezte után, magas hegyeink újra elvesztését. Mindkettőjüknek nagy érdeme, hogy az 1944-ben újraalakuló sísport vezetésében nemcsak részt vállaltak, de optimizmusukkal, töretlen hitükkel minden sízőnek erőt adtak az újjáépítéshez.
A Magyar Tudományos Akadémia tagja. A hold-radar  és nap-visszhang kísérletek úttörője, lefekteti a radar csillagászat alapjait.1948-ban elhagyni kényszerült Magyarországot, 1948-55 között a George Washington Egyetem professzora. Munkásságát az egész világon ismerik és elismerik.  A világhírű fizikus és csillagász tudományos munkásságáról, találmányairól e cikk kerete kevés, hiszen az önmagában is egy külön könyvet töltene meg.
Dr. PETRICHGÉZA
(Budapest 1913. 04.07—Budapest, 1999.)
1927-től 1950-ig  sífutó versenyző. Három alkalommal bajnokcsapat tagja, 50 km-en ezüstérmes 1939-ben, ugyanez évben a BBTE vándordíjat nyerte. 1930-ban Svájcban, 1930-ban és 31-ben a Tátrában győztes váltó csapat tagja. 1943-45-ben a MSSZ. Tanácsának tagja, több éven át a MEAFC és a MAFC elnökségi tagja. Sokat tett az Egyetemi és Főiskolai sport szervezetének felépítésében, 1962-ben a Magyar Egyetemi Sport Tanács elnökévé választották. Több sportágban jeleskedett, a krónikák szerint  egyetemi tanárként a miskolci egyetemre többször motorkerékpárral járt Budapesti lakásáról.
Tudományegyetemen bölcsész és jogtudományi karon végzett, tanári képesítést szerzett, ábrázoló geometriát tanított. 1951-1983-ig egyetemi tanár, több tankönyv szerzője. Számos katonai és állami kitüntetésben részesült.
SIMÓ ÁGOSTON.
(Székelyudvarhely,1925.04.19)
„Gica” a beceneve síberkekben. A Sí Évkönyvekben nevével a negyvenes évek elején találkozunk, amikor székelyföldi síugró versenyeken ifjúsági versenyzőként szerepel. Ettől kezdve az ötvenes évekig a hazai ugrósáncok mindegyikén versenyzett, háromszor bajnok csapat tagja. Népszerű tagja a sítársadalomnak,  ízes székelyföldi történeteit szívesen hallgatják ma is barátai, sporttársai ritkán tartott  baráti összejöveteleken. Nemrég súlyos betegségen esett túl, de életereje, alkotóképessége visszatért, és azóta is minden évben „utoljára” meglátogatja szülőhazáját, erdélyi barátait, sporttársait. Kedvenc mondása: „Addig élek, amíg sarazni tudok!”
1943-49 között az Iparművészeti Főiskola keramikus szakán végzett. Mesterei között volt többek között Borsos Miklós is. Műveivel számtalan kiállításon vett részt, nagyméretű kerámiáit az ország több középületében- iskolákban, óvodákban, művelődési házakban stb.- láthatják. Igen szép a Budapesti Történeti Múzeumban látható V. László korabeli  kályha és a XV.századi „Lovagos Kályha” másolatai, kályhacsempe művészetének remekei. Pihenése a munkája, művészete, budakalászi otthonában ma is alkot.
BÁNKI IVÁN
(1937.07.23)
A sísporttal 1977-ben került kapcsolatba, amikor gyermekei az OSC sí-iskolájában kezdtek sízni, és az aggódó szülők hétvégeken a csemeték fejlődését a Normafánál kísérték figyelemmel. És ha már ott voltak, Szabó Zulaj rábeszélésének engedve ők is megtanultak sízni, bizonyítva azt, hogy a sízés elsajátítása nem korhoz kötött sport-tevékenység. A téli sízések és a gyerekek táborokba szállítása közben  ismeretségek-barátságok szövődtek, és 1985-ben Kovács Barna környékezte meg és hívta meg a szövetség elnökségébe.
1986-2006-ig--néhány év kivételével-- a szövetség elnökségének tagja, majd az Ellenőrző Bizottság elnöke volt. Segítséget nyújtott a sísport médiákban történő megjelenésében, több hazai nemzetközi esemény –Junior Biathlon VB, FIS kongresszus stb.- szervezésében vett részt. És bár ma már aktívan nem sűrűn vesz részt a sísportban, de őrzi a 30 év alatt  megélt élményeket, és barátságokat, a havas sport kellemes emlékeit.
Bánki Iván TV, és film rendezői munkásságát 1959-99-ig a MTV-nél tette emlékezetessé. Számtalan TV-játék, szórakoztató műsor, dokumentum film készítése fűződik nevéhez. Saját bevallása szerint talán a legkedvesebb munkája a pesti szórakozásról készített film-sorozata volt.  Munkája során számtalan hazai és külföldi elismerésben részesült, a film szakmában ma is alkot, és sok szervezetben visel tisztséget.
GÖNCI ANDRÁS
(Budapest 1943.07.15)
Az 50-es évek második felében találkozunk nevével először az évkönyvekben. A Budapesti Honvéd SE színeiben versenyzett közel 30 éven át. A 80-as évek  második felében 40 éves korán túl is indul a versenyeken. Szerelmese az alpesi sízésnek. Bár eredményeivel általában a hazai alpesi mezőny első negyedében foglalt helyet, de ez sem vehette el kedvét a versenysporttól. A rendszerváltás után a BBTE síszakosztály újra szervezésében vett részt, majd edzőként működött, és versenyzőivel számtalan bajnokságot nyert. Több éven át az alpesi válogatott edzője, olimpiákra, világbajnokságokra, főiskolai VB-re készítette fel a válogatottakat. Versenyek rendezésében, bíráskodásban és minden szakmai és más dolgokban részvevő, amikor felkérik, és sokszor kérik fel. Szereplője, részvevője a hazai alpesi sísportnak napjainkban is, remélhetőleg még soká.
Hivatása és szakmája (a sízés mellett) textil-iparművész.  ARAX nem szőtt textil alapanyagú, nagy méretű faliképei, dekorációi sok középület díszei. Művei az egész országban láthatók, szállodák, üdülők, sportlétesítmények, idősek otthona és más középület hirdeti művészetét, mondhatjuk: kiállító terme az ország.
András itt van köztünk. Aki még többre kíváncsi kérdezze meg Őt!
KOZMA PÉTER
(Svájc 1961.)
Bókay Zsuzsa és Kozma Ottó az 50-es évek igen sikeres alpesi versenyzői. 1956-ban elhagyták az országot, házasságukból született Péter, immár Svájcban. Akkor ki gondolta volna, hogy a nyolcvanas években magyar színekben fog versenyezni a sípályákon, sőt hazai legjobb alpesi sízőként az olimpián is képviseli Magyarországot. 4 felnőtt egyéni bajnokságot nyert és háromszor, mint bajnok csapat tagja. A Szarajevói téli olimpián műlesiklásban a tizennyolcadik helyezést érte el, ez az eddigi legjobb olimpián elért egyéni eredmény. Nemzetközi versenyeken is jól szerepelt, megnyerte a Bulgáriában rendezett FIS alpesi versenyt.
Versenyzői pályafutása közben a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Moholy-Nagy művészeti egyetem vizuális kommunikáció szakán folytatta tanulmányait. A „fényfestés” kitalálója és megvalósítója. 1995 óta mutatja be látványos művészetét nemcsak Budapesten, hanem több külföldi helyszínen is. A „ térprovokatőr” emlékezetes látványosságai többek között a Városház tér, Erzsébet híd, Millenáris, Vajdahunyad vár színes fényekbe burkolása, de megcsodálhatták művészetét Essen, Varsó, Duisburg, Zürich és más helyszínek nézői is.
AJÁNLÁS: Tisztelt olvasóimnak és sporttársaimnak ajánlom, hogy nevezettek munkájáról, életéről az interneten a leírtaknál sokkal többet megtudhatnak, érdemes tehát  kutatgatni. Sportágunkról az ismeretek bővítése mindnyájunknak nemcsak javára válik, de kellemes szórakozást és néha meglepő élményeket nyújt.
                                                                                             Jani bá.
« Október 2017 »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31