Óriási hangulatot varázsolt a 100 000 néző a trondheimi északi sívilágbajnokság 50 km-es skating tömegrajtos versenyére, ahol az indulók között volt a két Ádám, Kónya és Büki is. A fiúk végül a 67. és a 68. helyen végeztek.

Büki Ádám megosztotta nem mindennapi élményeit:

„+6 fok, a pálya a felsózás ellenére már az első körben teljesen szét volt esve. Volt olyan emelkedő, ahol lépni alig lehetett, olyan mélyre süllyedt a lábunk. Ilyenkor minden az erőn múlik, de pont ezért kedvelem a hasonló, kemény körülményeket.

Ezt a táv már kisebb logisztikát is igényelt, igazi csapatmunka volt. Szőllős Dani és Ferbár Csongi a pálya két távoli pontján frissítettek minket. Csúr Ati pedig minden kör elején bemondta, hogy hogy állunk az élmezőnyhöz képest. Az első két vizet ugyan elejtettem, de ezenkívül minden frissítés gördülékenyen ment.

A verseny elején egy elég jó kis bolyt fogtunk, akikkel lehetett haladni. Az első kör végén a 3 perc hátrány biztató volt. A második körben szakadtunk ki, de azért onnantól is volt kivel menni és mögöttünk is voltak páran. 7 perc 11 másodperc hátránnyal fejeztük be a kört. A harmadik kör végén cseréltünk lécet. Kicsit fontolgattuk Ádival, hogy megéri-e kimenni, mert neccesen álltunk a lekörözéshez képest, de mondtam neki, hogy én mindenképp cserélek, mert már 25 km van benne a lécben és ez a hó nagyon gyorsan lekapja a waxot. Illetve úgy voltam vele, hogy az élmezőny is biztosan cserél valamelyik körben, tehát ez nem jelent extra hátrányt. Főleg, hogy egész gyorsan lehoztam a cserét. 11 perc 36 mp volt a hátrány, amivel még mindig nem tűnt kilátástalannak, hogy megússzuk a lekörözést, mert az élmezőny 19 perc 30 másodperces köröket futott.

Az emelkedőkön egész erősnek éreztem magam, mindig előre tudtam állni vezetni annak ellenére, hogy voltak mellkasi és háti fájdalmak rendesen. Lefelé és síkon Ádi általában elém került, úgyhogy szépen megosztottuk a munkát. A 4. kör végén 16:43 volt a hátrányunk, ekkor voltunk először kívül azon az időn, amivel körbe tudtunk volna érni. Az 5. körben a pálya nehezét, az első hosszú mászást még végig tudtuk csinálni, majd 34,4 kilométernél 67. helyen kiszedtek a versenyből 18 perc 24 mp hátránnyal. A verseny keménységét mutatja, hogy a 13. helyezett már 6 perc feletti hátrányt szedett össze.

A betegség miatt nem úgy alakult ez a Világbajnokság, ahogy szerettem volna, de végül is a sprinten kívül minden versenyszámban el tudtam indulni és ezzel a futással ilyen körülmények között sikerült szépen zárni a 22%-os hátránnyal, amivel kiintettek. A 34 kilométeren, amiben 1163 méter szintemelkedés is volt, 20,1 km/h-s átlagsebességgel futottunk és 175 volt az átlagpulzusom, úgyhogy mondhatni ebben nem sok maradt. „

A két sífutónk a jövő héten a világkupában folytatja szereplését Oslóban, majd a következő héten Lahtiban zárul a szezon.